Ezen a szép júliusi napon, ami olyan gyönyörű, hogy az már büntetendő. "Hogy is lehetne ilyenkor gépezni?! Persze, ezt a Marcika nem tudhatja! Ő pont az ellentétem."- gondolja Réka.
Történetünk főszereplője éppen kint sétálgatott a kertben, és az új képességeit próbálgatta. Azzal ökörködött, hogy lángra lobbantott egy bokrot, majd a víz segítségével eloltotta. Egy kisebb földrengést is sikerült megidéznie. Aztán az az ötlete támadt, hogy kihívja Mátét egy kis biciklizésre.
" Na igen.-gondolta.- De Máté most nincs otthon. Nem baj, akkor egyedül megyek."
Berohant a házba, és belekezdett:
- Anya elmehetek?
- Hova?- kérdezte Lilla.
- Csak egy kicsit biciklizni.
- Nem! Máté nincs is...
- Ki mondta, hogy vele akarok??
Lilla meglepődött.
- Na jó, de ne kelljen 8-kor kerestetni!
- Oks.
Réka máris felpattant a biciklijére, és ment a szokásos útvonalon. A kiscicák is vele akartak menni, de ő tiltakozott.
- Túl kicsik vagytok még!
- Nem is igaz, 8 hetesek vagyunk!- mondta Vöröske.
De még be se fejezte a mondatot, Réka máris elhúzott onnan.
" Jól jött ez a kis biciklizés."- gondolta Réka.- Egy kicsit már kezdtem ellustulni. Mondjuk ez nem lep meg, én mindig is szerettem lustálkodni."
" Már alig van hátra 1 hónap a nyári szünetből!"- és legörbült a szája.-" Ez olyan igazságtalanság!! Bár mondjuk tény, hogy az iskola is gyorsan elrepült, de akkor is!"
A körnek vége lett, pedig direkt "Nagy Kört" ment, de így is hamar vége lett.
A kiscicák dühösen fújtak rá, amiért nem mehettek el biciklizni a gazdijukkal. Réka mindent felajánlott nekik, és amikor azt ajánlotta, hogy 1 hétig minden nap tripla annyi whyskast kapnak, akkor már kibékültek. Bement az anyjához, hogy bejelentse hazaért és kivonult a hátsó kertbe. Magával vitte a kiscicákat is.
- Szerintetek megpróbáljak levegőt irányítani?- kérdezte a kiscicáktól.
- Hát, ha felkészültél rá, akkor természetesen igen- mondta Cuki.
- Honnan tudom azt, hogy mikor készültem fel?- értetlenkedett Réka.- Vagy várjunk csak... Ha arra gondoltok, szerintem készen állok.- jelentette ki.
A kiscicák mosolyogtak és hemperegtek.
- Akkor csináld!- mondta Cuki, és Vöröskére nézett:- Abba hagynád ezt a hülye hempergést?!
- Jó... Abbahagyom....- morogta Vöröske.
Réka már nem figyelt a macskákra, csak megállt és összpontosított. Erősen gondolkozott, ez még sem olyan egyszerű... Már fájt a feje. Ekkor aztán.... BUMM!!! A levegő, széllé majd hurrikánná alakult át, és tövestül kicsavart egy fát, amit neki vágott a kerítésnek. Réka, amikor látta, hogy mit művelt, azonnal abbahagyta.
- Na jó, Kezdetnek nem is olyan rossz...- mondta magának.- Legalább már a levegő felett is van hatalmam!
8.fejezet: Találkozás a táltoslóval
Miután sikerült Rékának megidéznie egy hurrikánt nem sokkal azután megjelent Csillag, a táltosló. Réka fél percig azt hitte, hallucinál. Mikor a táltosló megszólította, rá kellett jönnie, hogy ez a valóság.
- Üdv néked, ifjú Réka!- üdvözölte Csillag, és odanyújtotta a szárnyát, hogy fogjanak kezet... vagyis szárnyat.
- Öhm... Te vagy az a ló!!- fakadt ki Réka.- Elmondanád nekem, hogy minek küldözgeted a fejembe magadat és azt a másik birkát?!?!?! Már rémeket látok miattad!!!
- Egy kicsit több tiszteletet várnék tőled!- kérte Csillag.
- Hát.... hogyne.
- Bizonyára, mint te is észrevetted, furcsa dolgok történnek veled.
- Igen... Nehéz lett volna nem észrevenni.
- Hadd mutatkozzak be. Én Csillag vagyok, a táltosló. Van egy lányom, Szilajszárny. Én vagyok az, aki a lányával együtt őrzi a Sötét Oldal és az Emberi Világ kapuját. A Sötét Oldalon éldegél egy Napsugár nevű férfi ló. Ő és a gonosz fia át akarnak jönni ide hozzátok, az Emberi Világba, hogy elpusztítsák az...- Ezt a mondatot nem tudta befejezni, mert Réka öccse, Marci volt olyan kedves, hogy hátrajött az udvarra csak azért, hogy elkezdjen kötözködni. Gondolom azért, mert nem volt a közelében egy haverja sem.
- Nyomi ül a fűben!!- kántálta Marci.- Egy nagy nyomi ül a fűben!!
Réka nem habozott, felállt, vett egy nagy levegőt és- hála a drága levegőnek, amit már irányítani tudott- elfújta a Marcit.
- Na majd legközelebb elgondolkozol azon, hogy idegyere nyaggatni!- dühöngött Réka.
Marci a homokozóban landolt, feltápászkodott és elrohant.
- Hol is tartottam?- szólalt meg Csillag.- Ja igen. Amúgy ezt többet ne csináld!
- Miért?-kérdezte Réka.
- Mert mi csak jót cselekedünk az erőnkkel! Egy 10 éves (azóta már 11) kisfiú nem tartozik a gonosz paripák közé! Amit meg csináltál, az meg nem nevezhető jó dolognak!!! Azt elnéztem, amikor fejbe vágtad egy vízsugárral, hiszen akkor még nem tudtad, hogy mit tudsz csinálni, De ez már sok!
- Aha... Amúgy a Töpszli (tehát Marci) mért nem vett észre téged?- csodálkozott Réka.- Itt állsz 10 centire tőlem azt nem is csodálkozik? Ez érdekes...
- Ja, persze! Ez azért volt, mert ő nem láthat engem. És egyik táltoslovat sem.- magyarázta Csillag. Látva Réka értetlen arckifejezését hozzátette:- Azért nem látott, mert nem ő az 5 elem mestere.
- 5 elem??-csodálkozott Réka.- De én csak...csak 4-ről tudok!
- Ne aggódj!- nyugtatta meg Csillag.- Nem azért nem tudsz róla, mert nem vagy elég ügyes hozzá, hanem mert nem akartam, hogy felfedezd. Mint te is tudod a vizet, tüzet, földet és a levegőt már szinte gyerekjátékként irányítod. De az Energia más néven Kvintesszencia (ez nem saját ötlet...) nem ilyen könnyen kezelhető! De nélkülözhetetlen, mert csak így teljes a másik 4 elem. Bevallom, az 5. elem létrehozása nekem is bonyolult feladat.
- Értem, de a Kvintesszencia, vagyis más néven Energia, azt még Elektromosságnak is szokták mondani, nem?
Most Csillag csodálkozott.
- Igen. Ez meglepett, honnan tudsz te erről? Egy halandó emberi lény nem tudhat ilyet!- értetlenkedett Csillag.
- Nos, tudok egyet s mást.- mosolygott Réka.
Eltelt pár óra ezzel a beszélgetéssel. Már kezdett sötétedni, megjelent a hold és az első csillagok. Úgy döntött, hazaküldi a táltoslovat, de Csillag valami egészen mást akart.
- Kijelentem, hogy el kell jönnöd velem a Táltoslovak világába, Sinoku-szigetére!
- Nem mehetek!!- tiltakozott.- Mégis mit gondolnának a szüleim? Hol vagyok? A válaszom...
- Nem mondhatsz nemet!- erőszakoskodott tovább.- Leklónozunk, a klónod éli az unalmas emberek életét, te meg eljössz velem!!
Még fel sem fogta, mit akar a ló máris olyan érzése volt, mintha gyengéden kiszakítanának belőle egy darabot. Majd egy perc múlva saját maga vigyorgott rá. Azt hitte, tükörbe néz, de egyrészt nem volt ott tükör, másodszor nem is vigyorgott az eredeti Réka.
9.fejezet: A klón
- De...de...de...ilyen nincs!- döbbent meg az eredeti Réka.- A klónozás képtelenség!
- Ez még meglep téged?- kérdezte Csillag.- Már nem azért, de...ez szinte "SEMMI" ahhoz képest, hogy beszélsz a macskákkal, és irányítod a Föld 4 elemét. Szép lassan pedig az 5.-ket is.
A hasonmás Réka lefeküdt a fűbe, és dorombolt. Csillag rémülten felkiáltott:
- NEEEE!!! Mutánst alkottam! Ennek nem így kellett volna történnie!
Réka bambán bámult a doromboló-hempergő hasonmására.
- De mi történt?- kérdezte Réka.- Mért viselkedik úgy, mint egy...
- MACSKAAA!!!!- kiáltott fel kórusban Csillag és Réka.
Most vették csak észre, hogy a kis Vöröske ott terpeszkedett Réka ölében.
- Na jól van, ezt elpusztítom!- dühöngött tovább Csillag.- Hát ilyet... Ezt a szörnyű munkát!
Azzal villant egy elektromos sugár, és eltűnt a hasonmás macska-Réka.
- Oké. Ez sikerült!- ujjongott Réka. Vöröskéhez fordult, majd ezt mondta macskául:- Menjetek egy kicsit odébb. Nem szeretném, ha lebuknék az ál-Réka dorombolása miatt. Én még nem doromboltam...
A kiscicák engedelmeskedtek és gyorsan felmásztak a Fűzfára.
Réka már majdnem felkészült arra, hogy leklónozzák, amikor az anyja és az öccse állítottak oda. Marcika még mindig (vagy már megint, nem tudom) bőgött. Anyuci se látszott épp boldognak. Látszott rajta, hogy a kis drága Marcika beszámolt neki a fürdőkádas dologról és arról, ami fél órája történt, vagyis hogy Réka elfújta Marcit.
- Halljam!! Mi történt?!?- kérdezte Lilla.
- Hogyhogy mi történt?-kérdezte Réka megjátszott értetlenkedéssel.
- Hát az! Az...az...hogy,,,tudod..- hebegte Marcika.
- Egy kicsit bővebben lehetne?- gúnyolódott Réka, mert pontosan tudta miről beszélnek, de fogalma sem volt mit mondjon, hiszen úgy SE HINNÉ EL SENKI! Vagy ha igen, akkor bolondnak néznék. Réka belenézett Csillag szemébe, aki szerencsére toppon volt, és vette az adást. Csinált megint egy energia sugarat, és kitörölte a memóriájukból, hogy mit akartak. Meg, hogy látták Rékát használni az erejét. Már azt is elfelejtették, hogy mit keresnek ott. Mikor Marciék távol jártak, Csillag megszólalt:
- Létrehozom a másik klónodat, aztán megyünk.
- Oké...Jó, csak csináld.- egyezett bele Réka.
Megint olyan érzése támadt, mint hogyha kitépnének belőle gyengén egy darabot. Majd villant egy fény. Megint szemtől-szemben állt a vigyorgó hasonmásával.
- Na jól van.- szólalt meg Réka.- Te most bemész a házba, magaddal viszed a kiscicákat, és onnantól kezdve amíg vissza nem jövök, próbálj meg nem bajba keveredni, és tartsd be anya parancsait...
- Rendben.- vigyorgott tovább a klón.- De ugye sokáig élhetek helyetted?- kérdezte reménykedve.
- Nos...- válaszolt Réka.- Lehet, hogy lesz egy hónap is.
- Szuper!!- aztán elviharzott az ál-Réka.
- Te meg ülj fel a hátamra.- kérte a ló.- Készülj fel, teleportálni fogom magunkat!
Réka felült a hátára és olyan érzése volt, mintha leöntötték volna hideg vízzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése