Kalandokkal teli kirándulások: 10-13 fejezetek. The End.

10. fejezet: Úton hazafelé

- Huhh, ez egy "kicsit" furcsa volt...- tűnődött Máté.- Mért most vette észre ezt a hibát? Ezért kellett eljönnünk ide?! A semmiért?!- üvöltözött.

- Nyugi!- csitította Réka.- Attól semmi sem fog megváltozni, hogy itt üvöltözöl és az egész busz minket néz!!

Kicsit később a busz megérkezett Lacházára. Leszálltak és Rékáék házába tartottak. Amikor bementek a házba Máté észrevette, hogy üres a ház. Rékának viszont ez az üres ház azt jelentette, hogy a Marci sincs itthon pedig a mamák nem említették, hogy elvitték volna.

- Találtam egy levelet!- ujjongott Máté.- Olvassuk el! Úgy látom mind két mama írt bele: 2 szín és 2 írásmód.

A levélben ez volt:

Kis drágáim!

Mindketten NAGY bajban vagytok! Máté te is, Réka te még nagyobban! Nem, nem! Máté is ugyanakkora bajban van, mint Réka!

Ez mindkettőtöktől felelősségtelen viselkedés volt. Az öcséd, Marci most az Antinál alszik. Vitte magával a kis Pocokját is. (plüsskutya.) Nah mindegy legyetek jók.

Szeretettel, de mérgesen: Rózsika mamuka

Máté, te meg maradj ott Rékánál, egyedül te nem tudsz megélni...El is hoztam a kulcsot.

Legyetek jók mindketten!

Szeretettel ölel: Piri mama!

Mikor a levél végére értek, Réka nagy késztetést érzett arra, hogy kiélvezze ezt a pár napot, amikor végre senki nem mondja meg neki, mit csináljon. Mát meg dühöngött.

- MI AZ, HOGY EGYEDÜL NEM TOK MEGÉLNI?!- bosszankodott Máté.- És akkor te megtudsz? Te inkább belefulladsz a saját fürdőkádadba, minthogy megmozdulj!!

- Hát ez azért nem teljesen így van... én nem... nem vagyok ennyire lusta!.- mentegetőzött Réka.- Azért nem fulladok meg egy fürdőkádban!

- Jó, de akkor is!- mondta Máté.- Nah, mindegy hagyjuk... fél 9 van. Későn van, menjünk aludni.

- Nah persze! Odakint 1000 ágra süt a nap! Ha annyira akarsz, akkor menj aludni te egyedül.- szánakozott Réka.- Hogy vagy képes már ilyenkor aludni?! Még télen elmenne, mert sötét van, de most nincs. Én megyek gépezni.

Ezzel Réka leült a gép elé, Máté meg elment fürödni, utána meg aludni mint egy jó kisfiú.

11.fejezet: Vissza Hawaii-ra

Most pedig menjünk vissza Hawaii szigetére. Itt nyaralnak Réka és Máté szülei. A két Laci kedveli egymást és Judit is kedveli T. Lacit. De Lillával más a helyzet. Juditék megpróbáltak rá vigyorogni, de Lilla ezt észre sem vette. Hanem inkább úgy döntött, mivel ilyen jó idő van, kizárkózik az erkélyre.

- Inkább- gondolta magában Lilla- a teraszon alszok, eszek és itt leszek a nap 87%-ban, mint hogy ezekkel az ökrökkel legyek!

Eközben Lillát elnyomta az álom, ott aludt a nyugágyon. Kint pedig a két Laci és Judit nagyon jól szórakoztak. Igaz, hogy Judit kakukktojásnak érezte magát: hárman voltak 2 pasi és ő volt az egyedüli csajszika. De nem baj, elvoltak. Judit és T. Laci főztek valami nagyon finom pörköltet. A két Lacinak meg sem kottyant az evés, de Judit csak ezt hajtogatta:

- Nem eszek én már 9 óra után!

Hát a pasiknak nem volt más teendőjük, mint megtömni őt. Kicsit később Lilla megérezte ezt a baromi jó pörkölt szagot, megbánta, hogy kivonult az erkélyre,de valami gond volt és nem tudott kijönni onnan.

- Beszorultam! Nem tom kinyitni!- ordítozott Lilla. De mivel hangszigetelt volt, senki nem hallotta.

Juditék pár percen belül készülődtek az alváshoz. M. Laci és Judit egy ágyban, T. Laci meg egy másik ágyban aludt. Lilla meg ott ordítozott a teraszon, pörköltet akart enni, nem beszélve arról, hogy meg is akart fürdeni. De úgy látszik, senkit nem érdekelte ő, csak aludtak. Így hát kénytelen volt abbahagyni az üvöltözést és beletörődni, hogy kint rekedt. Másnap reggel mindenki friss volt és Judit neki látott a melegszendvicsek elkészítéséhez.

M. Laci végre észrevette, hogy Lilla sehol nincs, így kinyitotta az erkélyajtót.

- NA VÉGRE!!!- ujjongott Lilla és beleugrott M. Laci nyakába, amiért kiszabadította onnan. És máris rohant kajálni. Laci ott állt és azon gondolkozott, hogy megmondja-e Lillának, hogy véletlenül ő zárta ki a teraszra, de arra jutott hogy nem mondja el. Mert látta rajta hogyha elmondaná, akkor kibelezné a nő. Később mindenki készen állt arra, hogy elmenjenek fürödni.

- Na gyertek gyerekek, menjünk le a földszinti medencékhez!- kérte Judit.

Nem kellett kétszer szólnia. 10 percen belül már mindenki ott fürdött a szálloda medencéjében.

12. fejezet: Rózsika dühbe gurul, Piri mama kétségbeesik

Most pedig visszatérnénk a két aggódó mamához. Miután nekimentek egy fának az autó kicsit összetört, de semmi komoly, rendbe lehetett hozni... Igaz, amikor kifizették, akkor már nem voltak olyan boldogok, de hát ez van.

Egy szép nyári napon- július 20-án- mint tudjuk, a két mama megtalálta Józsi bá levelét, amin elkezdhették keresni az elveszett unokáikat. Már Hévízen vannak, már csak a "Gyökérgyerek u. 18-at" kell megkeresniük. Pár perc elteltével meg is találták a házat, amit kerestek. De ekkor...

- ÚRISTEN!!!- kiáltottak fel a mamám egyszerre.

- Mit akar azzal mondani, hogy az a levél nem az én unokámnak jött?!- üvöltött Rózsika mamuka.- Azt most hova mentek?!

- Nyugodjanak meg, hölgyeim! Semmi baj... A gyerekeket hazaküldtem még tegnap, most már bizonyára otthon vannak és várják magukat.- nyugtatja a mamákat Józsi bá.- Elnézést kérek ezért a kis félreért...

- MAGA MEGBOLONDULT?!- üvölt Rózsika mamuka.

- De én csak...- motyogja Józsi bá.

- SOHA TÖBBET NEM LÁTOM AZ ÉN MÁTÉKÁM!!- aggódott Piri mama.- ÁÁ!! Amilyen kis lüke, lehet, hogy elaludt a buszon és ott maradt örökre!

Mind két mama elindult hazafelé. Útközben alig szóltak egymáshoz. Piri mamának ömlöttek a könnyei, hogy nem látja Mátékát (hozzá teszem, teljesen alaptalanul). Rózsika mamuka meg dühöngött. (És senki sem érti hogy hogyan) de egymás vállán ríttak.

13. fejezet: Minden jó ha a vége jó

A mamák 3 óra elteltével hazaértek, a két szülőpár szintén és minden jó, ha a vége jó! (*Erre bizony el kellett pazarolni egy egész lapot, és egy új fejezetet. -.- xD)

VÉGE!