Hát igen... A végét úgy ahogy van elcsesztem. De most már tökmindegy xD Viszont... Mostanában nem fogok irományokat posztolni. Legfeljebb pár publikus történést a mindennapjaimból.
16. fejezet: A küzdelem
Tudjátok, ki röhög? Hát persze! A gonoszok leggonoszabbika: Napsugár. Ő már 11 évesen gyilkolt. Ráadásul hidegvérrel... Ő volt az első GYILKOS! itt Sinoku-szigetén. Ekkor egy láthatatlan energiapajzs borult a világra, amely megakadályozta, hogy a gonoszok és a jók keveredjenek egymással. Az Emberi Világ és a Táltosok Földje már az 1230-as években elhatárolódott egymástól.
Három ló ügetett oda Rékáékhoz.
- Drága unokanővérem!- szólította meg Napsugár, Csillagot.- Há hogy vagy? Hogy is hívnak...? Napsugár... ja nem, az én vagyok. Akkor... Tök nyolc! Öleld meg a te...!
- Uram! Bocsáss meg, amiért megzavarlak, de...- az egyik harcosa megszólította.
- MI VAAN?!- bődült el Napsi.- HOGY MERED MEGZAVARNI A NAGYURAD?!
- Én... csak gondoltam szólok... De ha nem, akkor...
- Most már mondjad te szerencsétlen!
- A 2. szülött fiadat elrabolták!
- MI!?! NEM FOGOM MÉG EGY CSICSKA... akarom mondani: gyerekemet elveszíteni!!
- Bocs, hogy megzavarom meghitt társalgásotokat, de nekem most meg kell ölnöm téged!- jelentette ki Réka, aki felkészült arra, hogy leigázza ezt a buzi lovat, és az egész bandáját.
Mindhárom ló torkaszakadtából röhögött.
- A fiad ma ünnepli a szülinapját.- vetette oda ezt a kijelentést Csillag Napsugár fejéhez.- A 11.-et.
- Na és? Mi közöd van ehhez?- morgott Napsi.
- Ma? És elrabolták? Tök jó szülinapi ajándék...- kapcsolódott be a beszélgetésbe Szilajszárny is.- Azért legalább annyi kijárna ennek a gyereknek, hogy megvéded!
- Amúgy meg... Mi a szarnak beszélünk itt, ilyen nyugodtan?- kérdezte meg önmagától is Napsugár.- Vigyétek!
A többiek ösztönösen közelebb húzódtak egymáshoz.
Napsugár rávetette magát a cicára, és ezzel elérte, amit akart. Réka kiszáguldozott a kör közepéből, és lekevert egyet a lónak. A gonoszoknak több se kellett, megfogták a lányt és menekültek vele. A kiscica bevette a fejébe, hogy megmenti a gazdáját.
- ÁÁÁÁÁÁ!!! SEGÍTSÉG!! Eresszetek el!!!- kiabált Réka.
De mindhiába a lovak túlerőben voltak.
- Ne félj kisgazdim, én majd megmentelek!- kiáltott fel a macska és ráugrott a lovakra.
"Jajj ne! Csak ez hiányzott még..!"- Réka aggódott a cicájáért- "De hisz olyan picike."
- Cuki! Ne gyere ide, SICC!- próbálkozott elzavarni, de nem sikerült.
- Majd én megmutatom!- a macsek élvezte, amit csinál.- Egy ütés jobbról, egy rúgás balról!
- Na jó kisköpet, hagyd abba ezt, de marha gyorsan. Mert ha nem, akkor megismerkedhetsz az "Inkanto"-val.- mondta neki a kék színű ló.- Na? Leállítod magad?
Inkanto... Inkanto... Réka gondolkozott azon, hogy melyiknek is ez a varázsigéje... Aztán...
- Dehogy hagyom abba!- morgott a macska.- Ha kell az életem árán is megvédem a gazdikám!
A lány örült annak, hogy Cuki a cicája ennyire szereti, de ha ennek az az ára, hogy elveszíti a macskáját...
- Na jó, te akartad...- szólalt meg a narancsszínű ló.- Én Guano de Pompéjó megidézem a varázs halál hullámot!
- NEEEE!!!- egy vérfagyasztó sikolyt hallatott a lány, de... már késő. Cuki önfejű, nem fogja tudni lebeszélni már. Na és Csillag meg Szilajszárny? Hol vannak? Ha egyszer szükség van rájuk? Csak ott... állnak, és nem avatkoznak be és... hogy ez neki mindennél jobban fáj... De már késő.
- INKANTOOOOO!!- a kék ló mondta ki a végső szót. A macska, aki csak 3 és fél hónapot élt...
Az, ha valakit elvesznek tőle, aki ennyire közel áll a szívéhez, ez minden testi sértésnél jobban fáj... Kifolytak a könnyei. Hirtelen harag gyúlt a szívében, meg kell bosszulnia!! Beletelt jó néhány percbe mire felfogta, hogy zuhan lefelé... A lovak elengedték, szerencsére Szilajszárny odarepült hozzá és elkapta. Ő meg csak hagyta, hagy vigyék. Elkezdett bőgni, ekkor földrengés keletkezett. Rá kellett jönnie, hogy a benne lakozó energiák bontakoznak ki. És most haragos, és ezért remeg a föld, és tombol a vihar. Villám csapott a földbe és Cuki elhamvadt.
Elég! Réka leugrott a földre és futott, futott. Csillag Napsugárral viaskodott, akinek időközben előkerült a fia. Lila ló volt, fekete szárnyakkal.
Az egyik fába belecsapott egy villám és kidőlt.
- VIGYÁZZ!!- Csillag üvöltött, a lánya veszélyben, hirtelen ott termett Napsi fia, és megmentette...
...
És megmentette... 10 egész percig nézték egymást a gonoszok és a jók. Szilajszárny ás Armandó ajkai összeértek. 11-12 évesen az ember... akarom mondani: az állat nem igazán tudja, mit csinál. De ez szerelem volt a javából!
"Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég
Ma minden összeáll
És egymásra talál
Hisz annyi minden történt
De hogyan kezdjem én?
Mert elkísér a múlt, oly makacs
hogy alig van remény
Egy szót se szól, s nem értem
Hogy meddig és mit vár
Hogy miért nem lép a trónra
aki a törvényes király
Érzed már a szív szavát
a béke égig száll
Egy perc elég
Ma minden összeáll
És egymásra talál
Érzed már a szív szavát
a közeledben jár
A nagy Ő az éjen oson át
és előtted áll
Az fix, hogy még ma rátalál
hívja őt az út
A cimboránk ma végleg elmegy
A legjobb csaj
BEZÚG!!!”
Igaz, hogy másodfokú unokatesók voltak, de az állatokat ez nem zavarta.
- HOGY MERÉSZEL AZ ÉN FIAM, EGY JÓ OLDALRÓL VALÓ LÁNNYAL SMÁROLNI?!?!- Napsugár majd megőrült...
- Anya, Napsugár és mindannyian, akik itt vagytok, ezen a napon...- kezdett el szónokolni Szilajszárny.- Az apám földi ló, az anyám táltosló, mégse zavarta ez őket! Bár nem vagyok telivér, csak félig, de büszke vagyok!
- Azt akarja mondani,- vette át a szót Armandó.- Ha a szíved a helyén van, lehetsz földi ló, táltos ló, kicsi, öreg... Vagy származhatsz te a Sötét Oldalról. Mit számít ez, ha képes vagy szeretni a másikat? (remélem nem sikerült eléggé nyálasra)
- Nézzétek meg barátaim, mi mind egyek vagyunk!- újra Szilajszárny beszélt.- Valaha tényleg egyek is voltunk, de... Napsugár gyilkolt, és ezért lett...
- HAZUGSÁÁÁÁG!- Napsi nem adta fel könnyedén, nah nehogy már vége legyen a háborúnak!
- Barátok akartok lenni, avagy örök ellenségek?- tette fel a kérdést Lovassy, Napsugár leggonoszabb harcosa.- Mert ha barátok, akkor csatlakozzatok!- ezzel átállt a másik oldalra.
- Rendben, de még mindig maradtunk nyolcan!
Ahogy ezt a mondatot kimondta, máris 7-en átálltak a Jókhoz. Ez van...
- Tévedsz! Már csak TE vagy egyedül!- próbálta észhez téríteni a kisfia.
- Lovassy! Megtiltom, hogy...
- NEM! Mostantól fogva nem az van, amit te akarsz! Mától fogva Csillagnak és a famíliájának engedelmeskedünk.- mondta Lovassy.
- Apa! Most még nincs késő, gyere, vessünk véget a háborúnak!- kérlelte Armandó. Mindhiába.
- HÁHÁÁHÁHÁHÁÁÁ!!- Napsugár felröhögött, földre teperte Rékát, és fojtogatta.
- NE! Hagyd abba!- Réka hiába kapálózott, sikertelen volt. Most tudatosult benne, mit jelent az 5 elem mesterének lenni. (elég NAGY szerepe van a varázslásnak...) Eszébe jutott, mit mondott neki Csillag. A szeretet a legnagyobb ellensége. Hát megölelte Napsugarat, az meg hatalmas ordítások közt örökre megsemmisült.
Réka feltápászkodott, körülnézett. Rá kellett, hogy jöjjön, az az energiapajzs, ami elhatárolta a Jó és Rossz lovakat, eltűnt.
- Béke van emberek!.- Szilajszárny ugrált örömében.- Örüljetek!
Az égen kezdett felszakadozni a felhőzet, s a földrengés elmúlt. Mindenki boldog volt.
A két fiatal ló boldog volt, amiért vége a háborúnak, és mert egymásra találtak.
Egyszer csak mind a 11 ló körülállta, a hátukra vették és... Imádták őt.
- Éljen a királynőnk!- lelkendezett Csillag.
- Az Istennő műve ez! Végre újra béke van köztünk!- ujjongott Lovassy.
- Mi a parancsod, úrnőnk?- kérdezte Viktória, aki Napsugár testvére- volt.
- Bármit megteszünk.- jelentette ki Armandó.
- Tessék? Mi a baj? Milyen királynő?- Réka semmit sem értett.- Mert, hogy én nem vagyok úrnő, az is biztos...
- Dehogynem! Hiszen elpusztítottad a gonoszt, te vagy az uralkodó!- győzködték a lovak.
- A parancsom csupán annyi lenne, hogy Szilajszárnyat tekintsétek királynőnek. Engem meg csak egy barátnak, aki készen áll a segítségnyújtásra.- Réka ezt kívánta. A lovak meg csak néztek: Mért nem kell neki a hatalom? Ki érti ezt... (?)
De aki a legjobban meg volt lepődve, az Szilajszárny volt.
- Hogyhogy én?- érdeklődött.- Akkor már mért nem anya?
- Mert anyukád a Kapuk Őre... Jut eszembe: Lehet, hogy eltűnt az az elhatárolóvonal a Jó és a Sötét Oldal között, de attól még az Emberi Világnak,- ahova visszamegyek- nem kell tudniuk erről a Sinoku-szigetről. Elég, ha ti és én ismerem! ;)
Réka és a táltoslovak elbúcsúzkodtak egymástól, egyszer majd viszont látják egymást. Nem is sejtik, hogy az a nap milyen közel van!
Szilajszárny nem akarta magára hagyni a pasiját, ezért ő nem kísérte el Rékát, de Csillag igen.
- Nos? Készen állsz?- kérdi Csillag.- Megengedem, csinálhatod te!
Hogy ő? Ezt nem lehet visszautasítani!!!!
- Takaro takarj talan teee!!- jött az ismerős érzés, Rékát és Csillagot elnyelte a semmi. És egy olyan helyen bukkantak fel, ahol Réka már egy éve nem járt, (legalábbis a lovak ideje szerint) a saját udvarukban.
Az volt a legszomorúbb, hogy Cuki nincs már itt...
17. fejezet: Újra otthon, édes otthon!
Csillag átölte Rékát, aki időközben visszaváltozott, és most már átlagos ruhában feszített. (nem pedig rózsaszín szuper cuccban)
- Jajjh... Olyan jó újra itthon lennem!- sóhajtott Réka.
- Ne felejts el minket!- kérte a lovacska, és könny szökött a szemébe.- Aranyos emberke vagy, ami ritka dolog.
- Nyugi, nem felejtelek el!- és megsimizte a fülét.- Ha másért nem, akkor csak dumcsizni ugrok át. Ne hidd, hogy nem foglak meglátogatni!
- A klón-Réka! Ővele mi van?- kérdi Réka.
- Há mi lenne? Meg kellene semmisíteni.
- Aha. Behatolok az agyába.- elmotyogta a gondolatolvasás varázsigéjét, és 3 perc múlva baktatott feléjük a hamis-Réka.
Villant egy elektromos fénysugár, és Réka megköszönte Csillagnak, hogy egy évig ő volt a pótmamája.
- Á semmiség! Te meg megmentetted a világunkat. És ez nagy szó! 25 évig senki sem volt erre képes.
- Ezt értem. Deee... akkor is: a lányodé a jutalom, mert ő érte azt el meg a kis Armandó, hogy átálljanak a táltosok közénk. Még mielőtt Napsi feldobta volna a patáját.
- Mindent köszönök!
- Én is!
Majd kibontakoztak egymás öleléséből, és Csillag még odasúgta Rékának:- Ha rosszalkodik az öcséd, nyugodtan használj varázslatot!- és kacsintott egyet. ;)
Csillag eltűnt a saját világába, Réka pedig belopózott a házukba. Felment az emeletre, és elment fürödni, ugyanis 1 évig nem fürdött... A lovak nem használnak ilyen nevetséges cuccokat, mint fürdőkád.
Ellazult a fürdőkádba és átgondolta a dolgokat, amik egy teljesen más világban történtek.
" Viszont,- futott át az agyán.- érdekes dolgokat mesélt nekem Szilajszárny: Lehet, hogy ott gyorsabban telik az idő, de a táltoslovak szervezete máshogy működik. Egy ember életében eltelik 3 év, addig náluk csak 1 év."
Tehát ha 18 évesen is veszi a fejébe, hogy visszamegy a lovakhoz, addigra Szilajszárny csak 14 éves lesz. Érdekes dolgok...
Kitápászkodott a fürdőkádból, igaz, hogy még csak fél 10 volt, de nagyon megviselték az események. Bement a szobájába, és bebújt a jó meleg pihe-puha ágyikójába.
Másfél perc múlva már húzta is a lóbőrt.
A gondolatai a történteken száguldoztak, és azon álmodozott, vajon mikor látják újra egymást.
THE END ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése